Tweet

1970-ben szerzett orvosi diplomát a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. október 1. óta – 51 éven át – kórházunk dolgozója volt. Személyében intézményünk egyik legrégebben itt dolgozó, karakteres egyéniségét vesztettük el. Vásárosnaményban született 1944. január 2-án. Egészségügyi pályáját 1962-ben Mátészalkán kezdte.
1970-ben szerzett orvosi diplomát a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. október 1. óta – 51 éven át – kórházunk dolgozója volt.
1975-ben szerzett psychiatriából szakorvosi képesítést, melyhez akkor lelkesen gratuláltunk. Osztályos feladatát a nagy betegszámú osztályon főnökével kettesben látták el, hosszú éveken át. Abban az időben a psychiatria mellett az ügyeleti munkájához tartozott az acut fül-orr-gégészeti, szemészeti esetek ellátása, valamint a neuro-psychiatriai consiliumok teljesítése is.
1979-ben adjunktussá nevezték ki.
1980-1985 között kórházunk társintézménye, a füzérradványi TBC szanatóriumból kialakított Belgyógyászati és Neurosis rehabilitációs kórházban dolgozott, utóbbi részlegen vezető főorvosként.
Eközben a sárospataki Szociális Otthonban consiliárusi teendőket is ellátott.
A környékünkön is egyre aggasztóbbá váló alkoholizmus és kábítószer-élvezet új kihívások elé állította, így 1992-ben addictologiai szakképesítést szerzett.
2008-tól 12 éven át az Egyesített Szociális Intézményben a szenvedélybetegek ellátásában is aktívan közreműködött.
Mintegy 40 éven át irányította, vezette odaadóan a psychiatriai ellátást, mint osztályvezető főorvos.
Szakmai ismereteit folyamatosan bővítette mind egyéni ambíciója, mind a hivatalos továbbképzések révén, ezzel is segítve a psychiatriai betegek ellátását. Ugyanakkor gondot fordított a szakdolgozók tudásának folyamatos bővítésére, az osztály minden munkatársára is odafigyelve.
A kórházunkban korábban negyedévenként tervezett és népszerű, nagy hallgatói létszámot vonzó tudományos előadásoknak, megbeszéléseknek rendszeres és aktív résztvevője volt, saját gyógyítási tapasztalatainak igényes feldolgozásával és közzétételével.
Hosszú évtizedeken át folyamatosan dolgozott a közegészségügy, a betegek javára.
Munkásságát 2004-ben és 2009-ben a „Zempléni Betegekért” díjjal ismerték el.
Társának, Dr. Szabó István megyei főorvosnak korai elvesztését követően egyedül viselte terheit.
Elkötelezett reformátuskén is szívesen vállalta az ismert zarándoklatokon a hívők orvosi felügyeletét /Fatima, Lourdes, Czestoshowa/. Személyes beszélgetéseink során örömmel újságolta ezen utak lelki frissítő hatását.
Élete végét beárnyékolta súlyos, számos szövődménnyel társult betegsége, mely végül ágynak döntötte.
Hosszantartó szenvedést követően szervezete nem bírta tovább a megpróbáltatásokat.

május 31-én délelőtt csendben visszaadta lelkét.
Isten nyugosztalja!
Emlékét megőrizzük.

dr. Benke Károly főorvos